FELJEGYZÉSEK AZ AKVÁRIUMBÓL
Igen, ez pánik-szindróma –
Szilágyi Júlia utolsó frissítés: 12:46 GMT +2, 2007. február 26."túlteng a pajzsmirigyem, védelmezőm, e szépnevű és bátor mirigy, hiszen, mert ez a dolga, megérezte, hogy védelemre szorulok, szorulsz, szorul, szorulunk, szorultok, szorulnak"
bólintott, szenvtelenül, mint mindig, az időközben professzorrá őszült orvos, már nem egészen szálegyenesen, de még mindig majd félméterrel időközben megőszült fejem fölé magasodva, épp oly szenvtelenül, mint harminc? negyven? ötven éve?, amikor még arról tájékoztatott, hogy túlteng a pajzsmirigyem, védelmezőm, e szépnevű és bátor mirigy, hiszen, mert ez a dolga, megérezte, hogy védelemre szorulok, szorulsz, szorul, szorulunk, szorultok, szorulnak, és nem habozott figyelmeztetőn túltengeni, viszont – folytatta az akkor még professzorrá nem őszült orvos – elégtelenkedik a mellékveséd, no persze, mindig érdekeltek a mellékes dolgok, vonzottak a mellékutcák és a melléktantárgyak, az esszé is az, és végre mindent megértettem: Swift rémületét és a Gulliverét, A helyszín hatalma – a pánik-szindróma szinonimája, a kérdés pedig, hogy Mit olvas, Hamlet herceg? éppoly fenyegetőn firtat nem is rejtett titkokat, mint amennyire nemes szellemi kíváncsiság sugallja.
Hát még a Versenymű égő zongorára! Emberek! Ég a zongora! Katonák! Sül már a fél bárány a zengő húrokon! Bodor Ádám pontos víziója ez a világról és vidékéről katonák, civilek, erdők és bárányok tömeges pusztulása idején. Igen, ez pánik-szindróma.
És mit lehet tenni? – kérdeztem, mert azért érdekelt. Felvonta a vállát, felírok valamit. És felírt valamit. Én meg ezt írtam fel. Nektek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!