JEGYZETEK AZ AKVÁRIUMBÓL
El nem küldött levél
Szilágyi Júlia utolsó frissítés: 17:34 GMT +2, 2003. november 13."Ha más hitét becsméreled, legfennebb az iránt ébresztesz kételyt, hogy vajon jól szolgálod-e a magadét. Hát ezt sosem értettem volna meg a te meglepően ádáz segítséged nélkül, kedves J. T."
Kedves J. T.!
Már-már belehajszoltál egy olyan vitába, amelyet az önuralom nem engedett folytatnom: olyasmiről szólt volna, ami nem lehet vita tárgya. A hitről. Nem valószínű, hogy a szó szigorú értelmében hívő vagyok. Biztos, hogy nem vagyok hitetlen. Nem hiszek a hitvitákban.
Ha a vita érvek szembesítése – nos, a hitet érvekkel sem védeni, sem támadni nem lehet. Valójában nem is érvekről volt szó azokban a történelmi, eszmetörténeti jelentőségű hitvitákban a középkor végén, újkor hajnalán! A mediterrán térségben, az ókor idején kialakultak olyan vitatechnikák, amelyek nélkül az emberiség ismert kultúrái közül legalább kettő, és nem is a legmellőzhetőbbek, el sem képzelhető.
De akkor is, ott is a gondolkodás öröméről, a beszéd művészetéről, a szóval bánni tudás hatalmáról volt szó inkább, mint bármi másról. A görögökre gondolok, és persze, a zsidókra. Hanem a hit – az egészen más. Egy érv lehet jobb, mint a másik. De jobb és rosszabb hit egyszerűen nincsen.
A hitet nem lehet rangsorolni, sem fokozni, lefokozni éppenséggel nem. A hitet nem lehet megalázni. Legfeljebb személyében azt, aki vallja. Ha más hitét becsméreled, legfennebb az iránt ébresztesz kételyt, hogy vajon jól szolgálod-e a magadét.
Hát ezt sosem értettem volna meg a te meglepően ádáz segítséged nélkül, kedves J. T.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!