JEGYZETEK AZ AKVÁRIUMBÓL
Követem...
Szilágyi Júlia utolsó frissítés: 14:10 GMT +2, 2003. augusztus 8.-- és fiatal kollegák tapasztalatból leszűrt véleménye erősíti gyanúmat: profi újságíró éppen nem ért rá július 17-én déli 12 órakor, hogy a Krónika részéről elmenjen a Kolozsvári Írók Társaságához és tudósítson
De hol a szerkesztő tudása? A szerkesztő ébersége, amely lecsap mindenre, ami félrevezetheti az olvasót, vagyis kompromitálhatja a lapot és megerősíti a kezdőt abban a – remélhetőleg – tévhitében, hogy a tudatlanság nem akadálya a sajtóban lehetséges érvényesülésnek? Hol a szerkesztő műveltsége, amely nem engedheti hinni és elhitetni, hogy egy Babitsot, egy Székely Jánost, egy Szilágyi Domokost olyan szerzőként lehet említeni, akiket "életükben nem ismertek el"?!
Ha csak egynek a nevét említette volna a botcsinálta tudósító azok közül, akikről a beszélgetés, illetve kötetem, a villáminterjú tárgya, szól – máris kitűnt és feltűnt volna: ilyet nem mondhat senki, akinek némi köze van a szakmához. Mint ahogy iskolázott ember, még ha nem fűtik is - irodalmi? - újságírói? - ambíciók, nem gondolhatja komolyan, hogy valaki, bárki "kritikáival nemzetközi konferenciára készül"!
Ha nem előbb, hát itt feltétlenül feltűnik valami a szerkesztésnek. Ha van. És ha nincs? Akkor mi van? Bizalom van? Helyes. Adjunk egy esélyt a kezdőnek? Persze! Esélyt, de mire? Arra, hogy komolyan vegye a szakmát és önmagát, amint szakmát tanul? Vagy arra, hogy egyáltalán semmit se vegyen komolyan?!...
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!