FELJEGYZÉSEK AZ AKVÁRIUMBÓL
Érteni. Megérteni. Sok?
Szilágyi Júlia utolsó frissítés: 15:38 GMT +2, 2009. január 19.Még mindig rajtakapom magam, hogy mindent, vagyis hát sok mindent meg szeretnék érteni. A racionalizmus öröksége, persze. Mert közben tudom, hogy nem lehet mindent megérteni.
Most éppen azt nem értem, miért lép fel Demény Péter, aki író és tudtommal apolitikus, az irodalmi irányultságúnak eddig nem igazán mutatkozó, annál inkább a Magyar Gárdát Erdélyben propagáló EMI vendégeként. Éppen ő, aki azért szerette meg Szilágyi Domokost, mert versei „nem játszhatók ki a( ...) fárasztó, nyomasztó és unalmas ’erdélyi hősiesség’ szempontjából.”
De hát azt sem értem, mi az, hogy „erdélyi hősiesség’,
mert azt hiszem, hogy a hősiesség egyrészt inkább egyetemes mint regionális emberi érték, másrészt egészen személyes döntést s a döntés mellett való kitartást jelent. A tájegységben otthonos etnikum az egyetemesség része, az egyén meg az etnikumé is. Összetartoznak és kiegészítik egymást, de fel nem cserélhetők. Vagy lehet, hogy Demény Péter szeretetigénye és sikerszükséglete akkora, hogy mindenkinek tetszeni akar? Ha tud, nincs semmi gond. Bár nem könnyű. Itt és most. Vagy sehol és soha? Egy héttel az EMI-est előtt Deménynek remek novellája jelent meg az Élet és irodalom-ban. A címe: Árulás. Családi bánatról szól.
Egyébként: meditációját Csiki Lászlónak a Szilágyi Domokosról készült portréfilmjéről Péter barátom ( és volt diákom), némelykor szerkesztőm, így zárja: „Ne tartsuk az embert bűnösebbnek, mint amilyen, a költőt pedig olvassuk ezután is, mert a szövegek minősége nem romlott, bár kétségtelenül megváltozott.”
Magvas üzenet. Megszívlelendő.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!