FELJEGYZÉSEK AZ AKVÁRIUMBÓL
Beszéljünk másról!
Szilágyi Júlia utolsó frissítés: 11:27 GMT +2, 2006. február 14.A metró egyik telefonfülkéjének átlátszó falán túl, mint egy egyszemélyes vitrinben megpillantottam a párizsi nőt.
Többnyire a Szajnáig mentem metróval. Számoltam a sárga vonal, a 4-es állomásait: Gare de l'Est – Chatelet – Les Halles – Louvre – Saint-Michel. Igyekeztem olyan képet vágni, mint az egykedvű utas, aki dehogyis kap szívdobogást ezektől a megállóktól, dehogy fojtogatja bármi is a torkát!
Egyszer a metró egyik telefonfülkéjének átlátszó falán túl, mint egy egyszemélyes vitrinben megpillantottam a párizsi nőt. Tökéletesen ápolt hölgy volt, nem öreg és nem fiatal, és én néztem, amint épp úgy viselkedik, mint a többi utas, pompásan egyszerű drapp ruhájában, alig kifestve, lapos sarkú cipőben, telefonált, mint bárki más.
A metró Párizs-térképén fantasztikus nevű állomásokat is láttam, ilyeneket, hogy Sévres-Babylon! A Mouton-Duvernet eszembe jutott kilenc évvel később, Lyonban, amikor megmutatták a Pont des moutons-t, a juhok – vagy inkább talán – a Bárányok Hídját... A Pére Lachaise-t is csak a térképről ismerem. Nem vagyok temetőbogár. Az élők érdekelnek. Egy 700 éve élő híd még mindig új: Pont Neuf. Sokkal több titka van, mint a síroknak.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!