FELJEGYZÉSEK AZ AKVÁRIUMBÓL
Gondtalanul
Szilágyi Júlia utolsó frissítés: 15:16 GMT +2, 2005. március 21."A kuporgatásról is utólag értesültem. Nem vettem észre jelenidejét. A nehéz napok történetek voltak, olyanok, mint a Mama legendás hullott alma-bevásárlása az őszi piacon."
Többnyire gondtalanul éltünk. Még akkor is, amikor a negyvenkét kilós anyám hasogatta egy fatönkön a napi tüzelőt. Örültünk, hogy van téli tüzelő. És akkor is, amikor anyu elvesztette, egy piaci árus asztalán hagyta a keservesen kuporgatott konyhapénzből vett gyapjúszövetet.
Nem lett télikabátom. Jó meleg, tweednek nevezett szoknyában és műőzbör kiskabátban jártam első éven egyetemre. A kuporgatásról is utólag értesültem. Nem vettem észre jelenidejét. A nehéz napok történetek voltak, olyanok, mint a Mama legendás hullott alma-bevásárlása – egy egész vékával télire a nyolc gyereknek! – az őszi piacon.
A családi sagához tartoztak ezek a történetek. Nem volt szegénység, történetek voltak. A gond mindig mint dicsekvés jelent meg, múlt időben, kész, vége, már megszűnt, elmúlt, legyőzött, elkergetett ellenség lett, mire beszélni kezdtek róla.
Történet, mesélni való legenda lett a mázsás gabonazsákokból is a cséplőgépnél, ahogy apu emelgette őket azon a nyáron, amikor az apa meghalt és a legidősebb fiú kimaradt az iskolából, előlépett családfőnek.
Meg az az álom! Anyám álma a szekrény alá gurult csokoládéról, a csalódásról és a vigasztalhatatlan gyerekkönnyekről – csak mint emlék jött elő dúsan terített asztal mellett, akárcsak a szerény német szekfű az évzáró ünnepélyen, szégyellt csokorban, az elmúlt keserűség olcsó virágából a kitörés jelképe lett, valahányszor, nem is túl ritkán, a legszebb virág emelte finom fejét a váza fölé.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!