JEGYZETEK AZ AKVÁRIUMBÓL
Szövegöröm
Szilágyi Júlia utolsó frissítés: 17:32 GMT +2, 2004. január 15.A beszélő mögül kinéz az önmagát rejtve mutogató másik én (...) Ezt az ént őnek hívják, de ez ne tévesszen meg senkit. A többlet az, ahogyan elmondja, mit lát, mit látott, mit álmodott, mit kellett volna látnia
Olvasom Láng Zsolt új könyvét. A Római utazásban nagyon ráismerek. Ez az ő világa, álomból, vágyból, emlékből és hajszálfinom megfigyelésekből szőtt világ, lebegés homály és káprázat között, a beszélő mögül egy-egy pillanatra kinéz az önmagát rejtve mutogató másik én, a múló időbe süllyedt s onnan fel-felbukkanó valaki, egy nosztalgia-birodalom titokzatos lakója.
Ezt az ént őnek hívják, de ez ne tévesszen meg senkit. Az utazás pedig, nos, mint minden utazás arra hasonlít, aki utazik. Láng Zsolt olyasmit is tud, olyasmit is meglát, amit más nem: ez persze el is várhatóaz írótól, minden írótól. Ámde a többlet! A többlet az, ahogyan elmondja, mit lát, mit látott, mit álmodott, mit kellett volna látnia: igen, azt is, amire emberi szem nem is képes.
Például a "transzcendens kopottság"-ot, mármint a Rómáét. "Az örök időnek nincs szüksége az újra, hiszen az új ellentmondana neki." Ez szemmel nem látható. És az is csak félig-meddig, ahogy "Egyszeriben az utca is belevész egy fatális tévedés kelepcéjébe, eltűnnek kijáratai, és mint aki ezen cseppet sem bánkódik, könnyedén belenyugodva a burjánzó rendetlenség és káosz antik fátumába, létrehozza a maga miniatűr világát."
Nem a történet, hanem a nyelv a fontos itt. S bár "Ma is az ő súlyos emléke alatt lapul le a fű" – maga Goethe sem fontosabb mint a képből kinéző fiú, mindketten csak közvetítenek: " Ott álltam tőle évszázadokra, én a jelenben, ő a múltban, de pillantásunk mégis összefonódott."
Mert Láng Zsoltnál minden erről szól, az időről. "Valami végig parázslottegy hosszú-hosszú kanócon." Állatszimbólumok és középkori szerzetesek, fejedelmek és szeretkezések, műemlékek és szájápolási szuvenír:" A fogmosópohárról a Colosseum homlokzata nézett vissza rám, a benne állófogkefét Trajanusz oszlopának láttam."
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!